Életrajz

Szeghalmi Lőrincz 1807-ben született polgári család sarjaként. Édesapja bányamérnök volt, megfordult a történelmi Magyarország számos bányavidékén, sokat tartózkodott távol családjától. Felesége, oldalán a gyermek Lőrinczcel, több alkalommal is meglátogatta őt, mindig aktuális munkahelyén - e találkozások öröme mélyen beivódott Lőrincz lelkébe, részben emiatt szeretett utazni később is, felnőtt fejjel.

Lőrinczet hétéves korában egy ideig rendszeresen gyötörték rémálmok. Szülei úgy vélték, mindezt azok a babonák okozzák, amelyeket fiuk itt-ott hallott, emiatt határozták el, hogy minél hamarabb taníttatni kezdik. Előbb elemi iskolába íratták, majd a gimnázium következett. Lőrincz jól tanult, különösen a természetismereti tárgyakat szerette.

Érettebb fővel megismerkedett a felvilágosodás eszmevilágával. Szemléletét nagyban formálta az empirizmus és a racionalizmus. Elméjébe vésődött, hogy csak a leellenőrizhető és bizonyításon alapuló állításokat szabad elfogadni.

Még serdülő ifjúként szemtanúja volt egy balesetnek, ennek hatására fordult érdeklődése a medicina felé. Húszévesen iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára. Belgyógyászatot Bene Ferenctől, sebészetet Stáhly Ignáctól és Veleczky Jánostól, elméleti orvostant Bugát Páltól tanult. Egyetemistaként élte át az 1831-es kolerajárványt, amely több mint 200 ezer ember életét követelte Magyarországon. 1832-ben lett orvosdoktor, a cím elnyerése érdekében beadandó saját kezűleg írt kórtörténetei a váltóláz (malária) és a tüdőgyulladás kezeléséről szóltak. Ezt követően tanulmányútra ment Bécsbe, ahol fél évig sebészeti műtéttant tanult. 1834-ben tért haza, és még ugyanebben az évben sebészdoktori, majd szemészmesteri oklevelet is szerzett a pesti egyetemen.

Orvostanhallgatóként kedvelte az egyre épülő, terjeszkedő Pestet, barátaival szívesen időzött a Füvészkertben, csöndesebb kávéházakban, fogadókban, s ha tehette, kíváncsian látogatott el egy-egy „hangászati” összejövetelre a Városligetbe. Ám a nyári szünetek idején rendre elutazott Pestről, tapasztalatszerzés végett.

Ungvárra is így jutott el először: Galíciából visszafelé jövet szállt meg ott néhány napra még 1830-ban. Mély nyomot hagyott benne a város szegénysége és viszonylagos elmaradottsága. A település a régebbi évszázadokban virágzott, a Drugeth család, majd Bercsényi Miklós gróf birtoka volt. A Rákóczi-féle szabadságharc után azonban nem kímélte az uralkodói bosszú: a kuruc főgenerálist, Bercsényit megfosztották javaitól, így ez a város is a királyi kincstáré lett. Elvesztette addigi jogait, kiváltságait, lakóinak száma lecsökkent. Látva a nehézségeket, Lőrincz úgy vélte, hatékonyan szolgálhatná épp e vidéken a medicina ügyét. Részben ezért döntött amellett orvosi tanulmányai befejezésekor, hogy Ungváron alapít praxist. Eleinte úgy tervezte, két-három esztendőt fog eltölteni ott, ám tovább maradt.

Letelepedésekor egy volt katonaorvos, Horváth Mihály doktor vette szárnyai alá. Eleinte ő ajánlotta be mint tehetséges ifjú orvost a városi családokhoz és a környező vidék nemesi kúriáira. Később, amikor Lőrincznek efféle segítségre már nem volt szüksége, rendszeresen fordultak egymáshoz szakmai segítségért.

1839 ősze, 1840 tavasza Lőrincz életében igen mozgalmas időszak volt. Ennek eseményeit rögzítik most kiadott levelei. (A küldemények csomóját Kaposvárott találták meg néhány évvel ezelőtt, egy régi, egykor parókiaként szolgáló épület felújításakor.)

Szeghalmi doktor életének további történéseit homály fedi. Elképzelhető, hogy lappanganak még valahol egyéb följegyzései, levelei, esetleg nyoma lehet tevékenységének a hazai levéltárakban; további kutatások szükségesek, hogy életpályáját ennél részletesebben felrajzolhassuk.